Susmus

Mindig igyekszem figyelemmel kísérni az időnként feléledő szómagyarító kísérleteket. És sajnálom, amikor egy-egy általam igen találónak vélt magyarítás visszhang, sőt egyáltalán hang nélkül marad. Vagyis nem használjuk.
Az egyik ilyen elvetélt, de számomra eddig felejthetetlen kedvencem a „SusMuS” szavunk, ami az „SMS”-t lett volna hívatva pótolni.
A susmus szó rövidebb, mint az SMS, mégis nagyon ötletes módon megtartja az eredeti szó mássalhangzóit, tehát kiejtésben a két szó hasonló, és ugyanakkor, míg a megmagyarítandó szó magos hangrendű (e-e-e), addig a mi nyelvünk szava a fülünknek barátságosabb, melegebb, mély hangrendű (u-u) szó. Eddig a hangtani előnyök.
A susmus jelentése, a szikár, szótári magyarázat szerint: csendes beszélgetés, suttogás. No, de micsoda csendes beszélgetés, suttogás!
Először is semmi műfaji megkötöttsége nincs. Susmusolhatunk a családról, a munkahelyünk szörnyűségeiről, a gazdasági helyzetről, a politikáról, a zenéről, a divatról, az időjárási frontokról, a szomszéd lányáról, fiáról, a szomszédasszonyról nem is beszélve. Vagyis: bármiről.
A susmus nem lép fel a tudomány tudományosításának igényével, nem tetszeleg a tévedhetetlenség köntösében, sőt néha kifejezetten a célozgatások, kihagyások teszik élvezetessé mindkét fél számára, teret adva ezzel a fantáziának.
Susmusolhatunk szerelmet, haragot, jó hírt, fenyegetést, kedvességet, nincs olyan szelete érzelmi életünknek, amely ne lenne susmusolásra alkalmas.
Susmusolni jó. Van benne közelség, intimitás, bizalom, kicsi titokzatosság, sőt egy csöppnyi felelőtlenség is megengedett, hiszen mi csak továbbadjuk a hírt, legföljebb csak a véleményünket tesszük hozzá. És ezek mind olyan dolgok, amire az egészséges lelkületű embernek szüksége van.
Mert az ember ősidők óta késztetést érez arra, hogy a híreket, az általa érdekesnek talált történeteket, az élményeit, az érzelmeit, a véleményét másokkal megossza.
Mindezeket végig gondolva, arra a döntésre jutottam, hogy ha a mobil telefonálóknak nem tetszett ez a remek, sokoldalú susmusolás, ők inkább SMS-eznek, akkor majd én a magam kifejezési formájának választom.
Közel 43 éve dolgozom pszichológusként, foglalkoztam felnőttekkel, de főleg gyerekekkel. Mint iskolapszichológus, dolgoztam óvodában, iskolában, gimnáziumban, tanítottam a felsőfokú képzésben. Önkéntes segítőként rendszeresen dolgozom Erdélyben, Kárpátalján, egyházaknál és cigánytelepen.
Mindig, minden segítségért hozzám fordulóra odafigyeltem, és igyekeztem tanulni tőle.
Van miről susmusolnom.

És ezek az oldalsávban megtalálhatóak.